Make your own free website on Tripod.com
A kis egyesületek 
/1950-1971/
 
Tatai Postás Sportegyesület
 
Vörös Meteor Sportkör
 
Szakszervezeti Sport Egyesület
 
Tatai Textil Sportkör
 
Tatai Spartacus Sportegyesület
 
 
 Tatai Postás Sportegyesület
    Városunkat 1950-től az elkövetkező húsz évben legtöbbször két futballcsapat képviselete a megyei bajnokságban. 1950-ben a szakszervezeti TAC és a Tatai Postás (az egyesület 1949-ben alakult három szakosztállyal), 1951-től két évig egyedül a Postás. A többi tatai csapat (Vörös Lobogó, Honvéd, Építők, Kinizsi, Teherfuvar) ekkor a járási bajnokságban szerepelt.
    A Postás futballcsapatában 1950 őszétől a Tatán működő testnevelési tagozat, hivatalos nevén Sport Gimnázium tanulói is játszottak.
    Ezt az iskolatípust az OSH kezdeményezésére 1949 szeptemberében az esztergomi, a kiskunfélegyházai és a pécsi gimnáziumban egy-egy osztállyal szervezték meg. Ebben az évben Tatán nem engedélyezték az osztály nyitását. A tanév folyamán mind az esztergomi, mind a pécsi osztályok létszáma a magas követelmények miatt annyira lecsökkent, hogy a két osztályban összesen 25 tanuló maradt. A két városban a sport gimnáziumi osztályokat megszüntették, és a megmaradt tanulóknak 1950 szeptemberében Tatán nyitottak egy második évfolyamú osztályt. Az Esztergomban felvett I. osztály tanulói is ekkor kerültek Tatára. A tatai gimnáziumban 1951-ben újabb első osztállyal bővült a sport gimnázium. A tanulók testnevelési óráit, edzéseit Harmath József és Jakab József testnevelő tanárok irányították. A sport gimnáziumot 1952 szeptemberében Kiskunfélegyházára helyezték át, s az első negyedik osztály itt fejezte be tanulmányait és a gimnáziumi érettségi mellé szaktanítói oklevelet kaptak a hallgatók.
    A Tatai Postás elnöke 1949-től Neimann Lajos, intézője Halupka Nándor, a csapat edzője Varga István. 1952-től az intézői teendőket Pölöskei Imre, az edzői munkát Hámori István látta el. A Postás csapata 1952-ben aránylag kis létszámú, de jó játékerőt képviselő labdarúgókból állt: Bacso István, Basky Lajos, Burián József, Fekete Aladár, Friedmanszky Zoltán, Horváth Elek, Ipach Antal, Kiss Imre, Körmendi Lajos, Lipót László, Marosi Miklós, Martusz Ferenc, Molnár József, Ocskó Béla, Polonyi Szilárd, Pugner Sándor, Rónaszéki József, Sebestyén Pál, Tima Sándor.
    A Postás 1950-ig a vasúton túli ún. Homokrostai pályán játszotta mérkőzéseit, s a mai Volán irodaépületében öltöztek a játékosok. A pálya körül hiányzott a kerítés, és a nézők között a rendezők kalappal jártak körbe, s mindenki tetszése szerint belépődíjat fizetett. A játékosokat a felállításról, a lejátszott mérkőzésről az Ady Endre utca hirdetőtáblán értesítette a vezetőség. A játékosok a mérkőzés után a Herczig-vendéglőben rendszerint közös vacsorán vettek részt. A huzamosabb ideig jól játszó játékosoknak Berger bácsi (szertáros és cipészmester) készített saját használatra ún. futball-bakancsot.
Az egyesület több alkalommal kérte az Edzőtábortól, hogy a tornateremben téli edzéseket tarthasson. Az Edzőtábor az OTSB utasítására minden kérést elutasított, egyedül 1951-től megengedte, hogy a Postás játékosai a mai Sport utcai portán öltözhettek, és a bajnoki mérkőzéseket az Edzőtábor pályáján játszhatták.
    A Cseke-tó északi partján 1953-ban állami támogatással az egyesület megépítette saját futballpályáját. Öltöző hiányában a játékosok az Agostyáni úti volt TÜZÉP irodájában öltöztek, a lebontott Bárány-vendéglő melletti épületben, az egység utcai szakmaközi Bizottság helyiségében. Két év múlva végre megépült az öltöző, de addigra megszűnt a labdarúgó szakosztály.
 
Vörös Meteor Sportkör
    A Tatai Postást felsőbb utasításra 1954 júniusában átszervezték szakosztályait, a kézilabda kivételével átadta az 1952-ben alakult Vörös Meteornak. A Meteornak kézilabda, labdarúgó szakosztálya működött. Az 1953. évi tatai járási bajnokság 3. helyét szerezte meg a futballcsapata. A következő évben a régi Vörös Meteor játékosok mellé több jó képességű volt Postás játékost is leigazoltak az egyesülethez. A szakosztály elnöke: Bíró Géza, edzője: Hámori István, intézője: Pölöskei Imre. Az 1954. évi megyei bajnokság őszi fordulójában szerepelt első csapat játékosai: Bognár István, Burián József, Bús Antal, Hemerlein József, Horváth Elek, Ipach Antal, Kiss István, Körmendi Lajos, Králl Mátyás, Lipót László, Martusz Ferenc, Molnár József, Rónaszéki József, Sebestyén Pál, Süvegh József, Tima Sándor. A csapat a kezdeti sikerek után visszaesett a 11. helyre. Az 1955. évi bajnokságot a 7. helyen fejezte be. A következő évben a Vörös Meteor labdarúgói csehszlovákiai túrán vettek részt és Izsa, valamint Naszvad csapatával barátságos mérkőzést játszottak. (6:4-es, illetve 3:1-es tatai győzelem)
 
A Szakszervezeti Sport Egyesület
    Tata sportéletében 1955 végén az jelentett gondot, hogy a 8 sportkör 20 szakosztálya közül a két kézilabda mellett mindegyikben csak labdarúgó volt. A megyei újságban 1956 februárjától „Tata sportélete" címmel változást sürgető riportsorozat indult, ahol a szakemberek elmondták véleményüket erről az aránytalanságról.
    A sportkörök közül kettő 1957 tavaszán megszűnt (Vörös Meteor, Törekvés), és beolvadt az 1957 szeptemberében a Szakmaközi Bizottság támogatásával újból megalakított Szakszervezeti AC, 1958-tól Szakszervezeti SE sportegyesületbe. Az egyesület megteremtésén sokat fáradozott a Szakmaközi Bizottság akkori vezetősége Heizer József vezetésével.
    Az új egyesület labdarúgó csapatának - a révfülöpi táborozás idejétől - edzője Ádám Sándor testnevelő tanár. A játékosok zöme a volt Vörös Meteor csapatából került át az 1957/58. évi megyei labdarúgó bajnokságban Tatai SZSE néven induló csapatba. Az SZSE az 1958. év végén a bajnokság 6. helyezettje. A téli felkészülés után az 1959. évi tavaszi idényben a legtöbbet pályára lépő csapat tagjai: Soós István, Bognár István, Szatai Kálmán, Bozsák József, Kovács László, Burián József, Tóth Dénes, Pugner Sándor, Brunszkó Tibor, Inczédi Lajos, Molnár József, Molnár Miklós, Soós László, Jenei Gyula. Az SZSE az őszi fordulóban a 7. helyen végzett. A régi gond, a játékosok öltözése a sportpálya melletti új öltöző és fürdő elkészültével megszűnt.
    A csapat, a téli alapozó edzés után néhány poszton új játékosok - Izsáki László, Murger Ferenc, Erdős Jenő, Simon Géza - beállításával kezdte meg az 1960-as tavaszi idényt, s év végén a 8. helyen végeztek.
    Az SZSE Előre labdarúgói életében komolyabb változást az 1961. évi őszi forduló jelentette, amikor a 12. helyre estek vissza. A bajok feltárására Konopler László, a tatai járási TST titkára kibővített elnökségi ülést hívott össze, ahol többen - Greiner Tibor, Sarus Ferenc - Tata város széttagolt sportját említették meg a sikertelenség okának. Némi gyógyírt jelentett a bajokra, hogy Izsák Lászlót és Murger Ferencet meghívták a megyei ifjúsági válogatottba, és megyénk csapata országos bajnokságot nyert.
    A Tatai SZSE szerepléséről Hámori István, a megyei labdarúgó szövetség főtitkára a megyei újságban cikket írt „Néhány szó a megyei bajnokságról" címmel. Az egyesület részéről Katics Ferenc, a csapat új edzője nyilatkozott. Rámutatott a hiányosságokra (kevés edzés, széthúzás stb.) majd megemlített, hogy a szakosztály munkáját Sarus Ferenc, Solymossy Lajos és Pölöskei Imre segítette.
    A Komárom megyei Dolgozók lapja „Megyénk sportjának névtelen munkásai" címmel 1962-ben sorozatot indított és négy - Bíró Géza, Nagy Géza, Polgár Sándor, Tóth Sándor - tatai sportmunkást mutatott be.
    Az 1962 őszén járási bajnokságot nyert Tatai Textiles egy osztállyal feljebb lépett, és ismét két futballcsapat képviselte városunkat a megyei bajnokságban. Így 1963-ban hazai rangadót láthatott a közönség, ahol az alaposan megfiatalított SZSE megérdemelten nyert 2:0-ra.
    A következő évtől a Szakszervezeti SE Előre egyre lejjebb csúszott a tabellán, s az 1964-ban megjelent újságcikkben már ezt olvashatjuk: „Kevés örömet szerzett a tataiaknak az 1964-ben nevet változtató (azelőtt Tatai SZSE) együttes. Pedig az eredményesebb szereplés feltétele megvolt náluk. A csapat gyengébb teljesítménye a belső problémákra vezethető vissza. A kollektív szellem és a fegyelem hiánya."
    A megyei labdarúgó bajnokságban 1965-ben a szakszervezet labdarúgó csapata helyett új néven már a Tatai AKÖV sportegyesülete szerepelt.
 
Tatai Textil Sportkör
    A sportágak közül a labdarúgásnak nagy hagyománya volt a Szőnyeggyárban. 1946-ban alakult meg a Textiles Labdarúgó Szakosztály és 1948-ig működött.
    Az egyesület közvetlen elődjének tekintjük a Textilművek Sportkörét (1948-1950), és a Vörös Lobogó Sportegyesületet (1950-1960) is. Ez utóbbi elnöke a megalakulástól Nagy József, 1955-től a megszűnésig Muzslay Sándor.
    A Tatai Textiles Sportkör 1960-ban alakult. Elnöke: Lunczer Mihály, 1962-től Ugray Jenő; titkár: Muzslay Sándor. A labdarúgók edzője: Udvardi Ferenc, 1962-től Cserfői Imre; intéző: Stodola József.
    A futballcsapat tagjai - Cserfői Imre, ifj. Hemerlein József, Janovszky Vilmos, Lunczer Mihály, Muzslay Sándor, Sarus Ferenc, Schuch Antal, Tolonics János, Varga Gyula, Zsideg Ferenc, Zsomboki Károly - a gyárban dolgoztak. A csapat az első két évben a tatai járási, 1962-től 1964-től a Komárom megyei bajnokságban szerepelt. Itt nem sikerült megkapaszkodniuk, kiestek és 1965-től a járási bajnokságba kerültek vissza. A csapat tagjai idősebb generációhoz tartoztak, s nem bírták már az iramot.
    A következő évben a megfiatalított Textiles a járási bajnokságot végig vezetve nyerte meg. Az Esztergomi Vasassal (1:1), és a Kisbéri Spartacusszal (2:0) az osztályozón lejátszott mérkőzés után ismét feljutott a megyei bajnokságba. Nagy ellenfele - 1966-tól - a város másik újonc futballcsapata, a Tatai Spartacus. A labdarúgó szakosztály 1970. évi megszűnéséig a Textiles csapata a megyei bajnokság középmezőnyéhez tartozott.
 
Tatai Spartacus Sportegyesület
    A Kálvária-dombnál, a mai Móricz Zsigmond tér északi oldalán megépült a Vasipari Ktsz üzeme, s az itt dolgozók 1964 tavaszától össze-összejöttek futballozni. Az alkalmi kedvtelésből rendszeres sportolás lett, s ez év őszén a labdarúgócsapat támogatására megalakult a Spartacus Sportegyesület. Elnöknek: Csirke Lajost, a labdarúgó szakosztály vezetőjének Pallai Istvánt, intézőnek: Járóka Imrét, edzőnek: Burián Józsefet és Molnár Józsefet, szertárosnak: Lampert Ferencet választották meg.
    A mostoha körülmények ellenére - edzéseiket a Kálvária-dombon tartották - beneveztek a tatai járási labdarúgó bajnokságba. Tatát ekkor Tatai AKÖV Előre csapata képviselte, s 1965-ben a bajnokság befejeztével a 11. Helyen végeztek.
Az 1966/67. évi járási bajnokságot a Spartacus csapata - Bélik Béla, Burián József, Cserfői István, Erdős Jenő, Griff Mihály, Hideg László, Marosi László, Marosi Miklós, Nagy Alajos, Pösze Miklós, Rácz Gyula, Simon Attila, Sós István, Sós László, Steiner László, Tóth Dénes, Vaszlavek József - megnyerte, és 1967-től a megyei bajnokságban szerepelt, s ebben a bajnoki idényben a 6. helyet szerezte meg. Megfelelő sportlétesítmények hiányában a következő két évben gyengébben szerepeltek, s 1969-ben a 13. helyre estek vissza.
    A Spartacus elnöksége 1968-tól a Városi Tanács V.B. Műszaki Osztályával közösen kereste a megoldást, hogy a futballcsapat edzéseire alkalmatlan Kálvária-domb helyett megfelelő pályát építhessenek a város területén. Végül, Tata általános rendezési tervében szereplő „sportkombinát" területén társadalmi munkával és 217000 Ft költséggel 1969 nyarára új labdarúgópályát építettek. Ez év őszétől az öltözőkkel és fürdővel épült pályán játszhatta mérkőzéseit a Spartacus csapata.
    A megyei bajnokságban a két csapat (Textiles és a Spartacus) rivalizálása azzal végződött, hogy 1970-ben a textiles futballcsapata feloszlott, s a tehetséges játékosokat a Spartacus leigazolta. 1970 augusztusától Takács Béla személyében új edző került a csapathoz. A régi edző, Szendrői István, az ifjúsági csapat munkáját, Molnár József a szakosztály vezetését vette át. Az őszi fordulót a Spartacus veretlenül nyerte. Jellemző a megyei bajnokság színvonalára, hogy ezt a sikerét zömében döntetlenekkel érte el. A tavaszi fordulóban a sorozatos győzelmek (pl. Csolnokkal 9:0, Kisbéri Spartacus-szal 4:1) után a Spartacus jobb gólarányával a Tokodi Bányász előtt megnyerte a megyei bajnokságot. Az NBIII-ban jutást tizenöt játékos harcolta ki: Szőnyi Miklós, Bélik Béla kapusok, Horváth Zoltán, Buda István, Pösze Miklós, Kőhalmi Tibor, Cserfői István, Dikász Miklós, Molnár György, Kele Zoltán, Vasas György, Marosi László, Motil Géza, Komáromi Lajos, és Molnár Zoltán. A győzelem alkalmából a Dolgozók Lapjában az egyesületről cikk jelent meg: „Minden dicséretet megérdemelnek a szövetkezetiek. Az ő égiszük, a Spartacus színeiben támadt fel a legnépszerűbb sportág, hogy hosszú idő után NB-s társadalmi csapata legyen a városnak." Az NB III Északnyugati csoportjában 1971 szeptemberében a Spartacus - Pusztavámi (Móri) Bányásszal 1:1-re végződött mérkőzéssel kezdte meg a bajnokságot.
    A Spartacus életében váratlanul hatot, de Tata sportjának megújító változását jelentette, amikor 1971 őszén a városban működő négy legnagyobb sportegyesület elhatározta a fúziót. Az egyesülés első lépéseként Csirke Lajos elnök az évi rendes közgyűlésen bejelentette: „A csatlakozással a rövid életű, de eredményes munkát végzett Tatai Spartacus megszűntnek tekinthető."

BACK