Újrakezdés
a háború után
/1945-1950/
A nagy világégés és a front átvonulása Tatát sem kímélte
meg a pusztulástól. A bombatámadások, a német csapatok visszavonulása,
az utcai harcok, mind az emberéletben, mind épületekben és az állatállományban
nagy kárt okoztak. A városba 1945. március 19-én érkeztek az szovjet csapatok.
A Nemzeti Bizottság kezdeményezésére városunkban
1945 nyarán megalakult a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (MADISZ)
városi szervezete, titkára Telkes János volt. A kommunista párt vezetőségének
megbízásából Heltai Tibor felmérte a sportpályák állapotát, összeírta az
itthon lévő sportolókat. A számbavétel szomorú eredménnyel végződött. A
TAC-pálya lelátója leégett, a deszkakerítést elhordták, az öltözők romokban,
a pálya belövések nyomát őrizte, a sportolók közül még többen nem tértek
haza. A város sportegyesülete újbóli megteremtése érdekében ilyen körülmények
között rendezte meg a MADISZ 1945. június 18-án az ifjúsági napot. Az elegyengetett
futballpályán a Naszályi MADISZ ellen lejátszotta első, háború utáni 3:1-es
győzelemmel végződött mérkőzését a TAC-MADISZ.
Tíz nappal később az új egyesület megalakítása érdekében
a TAC, a MADISZ és a MÁV vezetőinek a tárgyalása eredménnyel járt, és 1945.
július 28-án a tóvárosi Keresztény Polgári Körben megalakult MÁV-TAC-MADISZ
néven Tata háború utáni első sportegyesülete. Megválasztották a vezetőséget.
Elnök: dr. Sárvári Sándor; ügyvezető elnök: dr. Mihály Géza; társelnök:
Both Károly, Cseh Géza, Herczegh László, dr. Techlár Miklós és Várnay Rupert;
titkár: Udvardi Károly; jegyzők: Grossmann Károly és Szentirmai Antal.
A szakosztályok közül a futball szakosztály állt
legelsőnek talpra és a futballcsapat 1945. október 14-én a Nyugat-magyarországi
Alszövetség Győri I. osztály B csoportjában lejátszotta első őszi mérkőzését.
A Tatai Újságban az 1946. évi bajnokságról több
adatot találunk. A csapat edzésének irányítását Udvardi Károly (az olaszországi
Juventus csapatában játszott), és a hazatért Dietrich Jenő vette át. Futballmérkőzéseit
a TAC a közeli települések (Ács, Bánhida, Felsőgalla, Komárom, Vértesszőlős)
csapataival játszotta. A nagy ellenféllel, a TSC-vel 1946. április 7-én
lejátszott mérkőzés 2:0 arányú tatabányai győzelemmel végződött. Ennek
az évnek a legemlékezetesebb mérkőzését - a 2:1-es vereség ellenére - a
TAC az MTK-val vívta Hemerlein Ferenc, Greiner Tibor, Cserfői Imre, Ötvös
Vilmos, Steiner László, Fojt István, Raffel Zoltán, Greiner József, Kiss
József, Steiner Ferenc, Ipach Antal összeállításban. A mérkőzés után az
MTK vezetői szerződést ajánlottak Hemerlein Ferencnek (Basa), ő nem élt
a kínálkozó lehetőséggel, hű maradt a TAC-hoz. Két héttel később, a Győri
ETO II. ellen játszott mérkőzésen látottak alapján Gallovits Tibor szövetségi
kapitány Greiner Tibort és Martusz Ferencet meghívta próbajátékra az ifjúsági
válogatott keretbe.
A TAC futballcsapata a Győri csoport I. B osztályában
az 1947-1948. évi bajnokságot a benevezett 14 csapatból a 10. helyen fejezte
be.
A többi szakosztály (atlétika, úszó, vízilabda,
ökölvívó) is megerősödött 1947-ben. Krausz Sándor szervező munkája nyomán
újjáéledt a nagy múltú úszószakosztály, s a fiatal úszók, a vízilabdázók
a Győri-kerületi úszóversenyeken (Esztergom, Győr, Nagykanizsa, Sopron,
Veresegyháza) sikeresen szerepeltek. Győrben a 100 méteres férfi gyorsúszásban
Hidegvégi Egon második, a TAC vízilabdacsapata a versenyt követően Dani
Jenő, Heltai Tibor, Zottl György góljaival 4:3-ra legyőzte a Szombathelyi
Postást.
A távolabbi városokba vonattal - a MÁV nagy kedvezményt
biztosított az egyesületnek - ,a közelebbi helyekre romantikus körülmények
Krausz Sándor és Telkes János autóján utazott a csapat.
Székesfehérvárott 1948-ban a Pestvidéki kerületi úszóversenyen a 200
méteres női mellúszásban Terbák Sári, a 3x200 méteres gyorsváltóban a TAC
úszója elsőnek ütött a célba. A vízilabdacsapat 8:2-es gólszürettel legyőzte
a Székesfehérvári AC-ot.
Az atlétacsapat a mostoha pályaviszonyok ellenére
az 1947-48. versenyévadban bizonyította, hogy a 16 fős versenyzői gárda
edző nélkül, az idősebbek (Bognár József, Greiner József, Raffel Zoltán,
Tóth László) irányításával meglepetésre is képes. Ez történt 1948 tavaszán
a győri atlétikai versenyen, ahova a 60 mérföldes száguldás ellenére késve
érkeztek, és Esterházy Miklós a megnyitó ünnepség résztvevőinek legnagyobb
csodálkozására az autóján ülő versenyzőkkel behajtott a pálya közepén felsorakozott
csapatok mellé. A verseny során a TAC 4x400 méteres váltója (Heitz Ferenc,
Körmendi Géza, Greiner Tibor, Raffel Zoltán) a döntőben mellbedobással
megverte a későbbi „villámikrek" két erősségét (Csányi György, Goldoványi
Béla) felvonultató váltót. Az eredményhirdetéskor kiderült, hogy a tatai
egyesület csapatversenyben a Budapesti Vasas mögött a második helyet szerezte
meg, megelőzve olyan neves egyesületeket, mint a Győri ETO és a Pápa.
Az ökölvívók kezdetben a Kristály Étterem, később
a MADISZ egyik helyiségében tartották edzéseiket. A versenyzők közül Csanki
István, Horváth József, Pintér László, Vitai Benő a megyei bajnokságban
szerepelt.
A kajakozók a Nagy-tavon saját készítésű csónakokban
tanulták az evezést, s csak jóval később ülhettek igazi versenykajakba.
A TAC rendezésében a tatai Nagy-tavon bonyolították
le 1947. szeptember 6-8-a között öt nemzet részvételével a Munkás Európa
Bajnokságot. Tatát ekkor ismerték meg a magyar sportvezetők, s ettől az
időtől kezdve egyre gyakrabban rendeztek városunkban nemzetközi kajak-kenu
versenyeket.
A Minisztertanács 1948. március 5-én rendeletet
adott ki az Országos Sporthivatal (OSH), és az Országos Sport és Testnevelési
Tanács (OSTT) felállításáról. Az OSH első elnöke Hegyi Gyula. A Sporthivatalnak
működése kezdetén a legnagyobb gondot a magyar sportolóknak a XIV. Nyári
Olimpia játékokra (London, 1948. július 29-augusztus 14.) történő eredményes
felkészítése jelentette. A sportvezetők élénk vitája előzte meg a helyszín
kiválasztását, ahol a versenyzők a legkedvezőbb körülmények között készülhetnek
fel az olimpiára.
„Megmagyarázták - írta Elek Ilona -, hogy azért
esett Tatára a választás, mert olyan párás éghajlatú helyet kerestek, ami
legjobban hasonlított London éghajlatához. London klímája ugyanis a kontinensről
érkezettek nehezen viselik el."
A Sporthivatal szövetségi vezetői 1948. május 30-án
megnézték Tatán az állandó olimpiai edzőtábor helyszínét, s elragadtatással
nyilatkoztak.
Az idő sürgetett s hihetetlen tempóban, egy hónap
alatt, az angolkertből kisajátított területen felépült az atlétikai pálya,
a lovardából a fedett sportcsarnok, a Kőporosban a felújított lőtér, a
gimnáziumban a tornaterem, a Svejcerájban a lóistálló, mellette a csónakház.
„A szerény létszámú női csapatot a tisztelendő atyák
fogadták be, a férfiak pedig a gimnáziumban laktak. Ugyanott voltak az
edzőtermek is. A két tábort - előírásszerűen - a gazdasági udvar választotta
el egymástól."
A sikeres londoni olimpia után, s még az 1952-es Helsinki olimpia előtt
1951-ben megnyitották „az üdülőszerű szép, tiszta, kitűnően felszerelt
létesítményt, korszerű edzőtermekkel, atlétikai pályákkal, szaunával."
Tata edzőtáborával a versenysport fellegvára lett.
Ebben az időben a városi sportja szerényebb és göröngyösebb
úton járt. 1948 nyarán a TAC - a MADISZ megszűnése után - a MÁV helyett
a Szakmaközi Bizottsággal szövetkezett és az egyesület Szakszervezeti TAC
néven szerepelt tovább. A közgyűlésen elnöknek: dr. Techlár Miklóst; ügyvezető
elnöknek: Kornéli Ferencet és Leopold Miklóst; titkárnak: Sarus Ferencet
választották meg. Az új egyesület továbbra is anyagi gondokkal küzdött.
Az egyesület sporttevékenysége leszűkült, csak a labdarúgó szakosztály
működtetésére korlátozódott.
Ilyen előzmények után több szakosztály létesítésének
a szándékával választották meg 1949. augusztus 7-én tartott közgyűlésen
a Szakszervezeti TAC új vezetőségét. Díszelnök: Apró Antal; elnök: Dojcsán
Imre; társelnökök: Karácsonyi Tibor, dr. Techlár Miklós, Lunczer Mihály;
alelnökök: Gáspár Béla, Lődi József, Miskolczi László, Vas Zoltán; ügyvezetők:
Neimann Mihály, Lővi Károly; főtitkár: Greiner József. A labdarúgó szakosztály
vezetője : Lusztig László. Atlétikai szakosztály vezetője: Szilva Géza.
Ökölvívó szakosztály vezetője: Domoszlai Kálmán.
Az egyesület labdarúgó szakosztálya 1949-52 között
eredményesen működött. A futballcsapat Hámori István edző irányításával
a Nyugat-dunántúli kerület I. B. osztályában játszott, és a 16 csapat közül
a 9., illetve a 11. Helyezést érte el.
Az egyesület mindvégig súlyos anyagi gondokkal küzdött.
A Városi Tanács és a Szakmaközi Bizottság támogatása (felszerelés, utazás,
étkezés) is kevésnek bizonyult. Ilyen körülmények között az 1950-es évek
egyre inkább az üzemenként szerveződő egy két szakosztályos egyesületeknek
kedveztek.
